Ez az első része annak a tervezett cikksorozatnak, ami a Windows CE, azaz a Microsoft mobil oprendszerével foglalkozik majd.
A Windows CE 1.0 volt az MS első olyan rendszere, amely tényleg érintésérzékeny felületre volt kitalálva. Noha már az MS-DOS-t is rá lehetett venni az ARM processzorokon való futásra, a konzolos megjelenés nem volt annyira használható egy tenyérnyi számítógépen.
Ez is egy ilyen szerkezet, a HP 200LX. Noha járt hozzá rendes kezelőfelület, nem volt olyan, mint a későbbi Win CE-s eszközöknél. Ennek utódja, a 300LX már Win CE 1.0-át futtatott, mely a nem sokkal azelőtt megjelenő Windows 95 képi elemeit tükrözte. A mai értelemben nem volt igazán érintésre optimalizálva, ujjal nehezen vezérelhető, de mivel a stylus, azaz érintőceruza jóval pontosabb kezelést tesz lehetővé, nem is volt szükség áttervezni a felületet.
A képen látható a fent említett gépezet, ha rákattintotok, akkor nagyobban is láthatjátok. Ebben még csak monokróm kijelző volt, ami 640*240-es felbontással rendelkezett. RAM-ból ma már nevetségesnek tűnő 2 Mb-ot kapott, processzora pedig 44 Mhz-n futott. Tudom, hogy viccesen hangzik, de ezzel könnyebben lehet (sőt, talán jobban is) olyan dolgokat csinálni, mint szövegszerkesztés, táblázatkezelés, vagy adatbázis készítés. Rendes mappáink lehetnek, mint otthoni számítógépünkön, nem csak kategorizálhatjuk programjainkat, mint mondjuk az iOS-ben. Megszokottabbnak, könnyebben kezelhetőnek tűnhet egy Windows felhasználónak. Energiaellátása, ha jól tudom, 2 ceruzaelemmel működik, tehát így nem kell aggódnunk attól, hogy alkatrészei egyszer csak nem lesznek támogatottak és dobhatjuk el. Megint csak az Apple termékeket tudnám felhozni ellenpéldának, ahol ahhoz is szerviz kell, hogy kicseréljék az akkumulátort. Itt legalább nem kerül súlyos ezrekbe, ha pedig épp nem használjuk, akkor kivehetjük, és használhatjuk máshol.
Kernel, és ami körülötte van
A Windows CE kernele számomra mindig is misztikus volt, nem tudom pontosan, hogy mire épül, valószínűleg egyenesen az MS-DOS-ból van kifejlesztve. Úgynevezett Embedded system, azaz csak előretelepítve juthatunk hozzá, és egy chipbe van beleégetve. Ez amolyan SoC (System on a chip) technológia. Nagy előnye volt, hogy ha valamit elrontottunk, akkor egyszerűen kivettük az elemeket, gombelemet, ami az alaplapon volt, és máris alaphelyzetbe állítottuk ezzel a gépet. Nem volt fél órán át tartó rendszertelepítés (lásd Nokia N810), csak egyszerűen beállítottuk az időt, és folytatódott minden ott, ahol abbahagytuk, persze, ha volt backupunk. Egy backuppal mindent le tudtunk menteni és vissza is tudtuk állítani. Ebbe beletartozik a Registry és a fájlok is.
Bootideje legfeljebb 5 másodperc volt, ezt is resetelés után. Mivel, ha kikapcsoltuk, akkor is csak készenlétbe tette magát, így 1 sec alatt vissza is tudott állni. Nekem Win CE 3.0-ás gépem van, amiről már írtam is, a Jornada 720. Egyszerűen elnyűhetetlen, sebezhetetlen. Ez nem azt jelenti, hogy nem fagyott még le soha, de nagy gondom nem volt vele. Ellenpélda megint csak a Nokia N810, ami előbb szoftveresen, majd hardveresen is megadta magát.
Az asztal hasonló megjelenésű volt nagy testvéréhez.
Beépített, beleégetett programok voltak a Word, Excel, Access, Internet Explorer, Outlook Express.
